Olvassák el kérem, ami velem történt .- hátha például szolgálhat történetem még egyszer valakinek az életben:

Az egyre romló politikai helyzet miatt, az egyre elviselhetetlenebb érzés, hogy mi lesz az országgal, arra indíttatott, hogy kis falucskánkban is( ahol egyébként eddig nem történt semmi!), alakítsunk egy pártot, ami valójában arra lett volna hivatott, hogy a csendes falu életébe egy kis életet hozzon.

Nagyon szépen és ügyesen össze is sikerült szedni az embereket, akik már vágytak a változásra. Legelőször egy vajdasági kis falucska 41 fős csoportját fogadtuk, mely egy internetes kapcsolat révén alakult ki és jött össze. Ez már elindított valamit az emberekben. Annak vágyát, hogy ebben a faluban is történjék végre valami.

Ezt követte rögtön a polgármester választás. Egy olyan ember lett a polgármester, aki nagyon sokakban, nagyon sokféle érzést tud kelteni a mai napig. Ez a kis "politikai "csoport, aki inkább töltötte be egy kultúrális csoport feladatát, mint egy politikai pártét, kettészakadt a leendő polgármester támogatását illetően. Természetesen  magyar mentalitáshoz "méltó",  nagy és csúnya összecsapások előzték meg a választást.

Sajnos, vagy nem sajnos (ezt még mindig nem tudom), az a jelölt győzött, aki ellen én és a körém gyűlt emberek voltunk. Ez az ember nagyon érdekes, ellentmondásos személyiség. Diplomás, istenhívő, családcentrikus, arrogáns, lenézi az embereket, magamista. De ha akar, elbűvölő is tud lenni. Szerintem sokkal kevesebb energiájába kerülne, ha ilyen lenne, mint amelyik arcát nap,mint nap mutatja. De azért az alaptermészete mégis a flegmatikus.

Amikor megnyerte a választásokat, akkor megkeresett engem, s felajánlotta a programszervezői feladatot, mert látta bennem-mondta-, hogy képes vagyok a faluba életet hozni. Hát igen. Minden szerénység nélkül , ez valóban sikerült, s ez feledteti velem mindazt, ami 1 év múlva és azon belül történtek.

Hosszas gondolkodás és rábeszélés után elvállaltam a feladatot, s megmondom őszintén, még hittem is ennek az emberben, hogy valóban a jót akarhatja a falunak, ha minden ellenszenvet félretesz, s engem bíz meg ezzel a feladattal. Természetesen Ő tisztában volt azzal, hogy én a feladatomat maximálisan ellátom, s szívvel-lélekkel csinálom.

Első teendőm, hogy megalakítottam az ifjúsági klubot, a nyugdíjas klubot, a Kontyvirág Néptáncegyüttest, akik 8 fővel kezdtünk novemberben; a későbbi polgárőrség csapatát összehívtam, előkészítettem a hozzávaló anyagokat, meghívtam azokat a személyeket, akik segítették a megalakulást. Az első Nyugdíjas Karácsony sokak szívében marad gyönyörű emlék. A szilvesztert ebben az évben  ünnepeltük először igen színvonalasan 120 fővel a Művelődési Ház nagytermében. Aztán következett a nőnap , a gyermeknap, a pedagógusnap megünneplése. Ami eddig nem volt a faluban. Hatalmas sikere volt a falunapnak, és a szüreti mulatságnak.

Én szívesen vettem segítségét, annak, ha valaki segíteni akart. Mert ezt a munkát egyedül senki nem fogja tudni megcsinálni. De nagyon komoly vétségeket követtem el. Amit szeretnék azokkal megosztani, akik olyanok, mint én :  nyíltak, őszinték, barátságosak . Nem szabad minden embert szeretni! (én erre most jöttem rá). Főleg azokat nem, akik nagyon szeretnének a barátaid lenni. És nem szabad a te általad megcsinált dolgokat úgy beállítani, hogy azt ők is csinálták. Én mindig éljeneztem , felmagasztaltam őket. (Pozícióba kerültek - róluk mindenki tudja, hogy kik ők!?!?!)  És ők fürdöttek az általam vetített fényben, de úgy , hogy közben maguk is elhitték, hogy mennyire jók. Én nem is vettem észre, hogy közben magamat teljesen kiiktattam a rendszerből. Én csak nekik tapsoltam, ők meg maguknak. És elhitték. És egyre jobban elhitték. És a végén magukévá tették az egészet.

És most ott tartok, hogy a közel egy év alatti  teljesítményemet teljesen magukévá tették. És már alig ismernek meg. Nem nagyon emlékeznek rám ezek az emberkék. Most teljes bedobással dolgoznak azokon a "projekteken"(hogy mutassam, milyen magasan képzett emberekkel van dolgunk), amik eszükben nem lenne, ha nem vezettem volna be tavaly.

Semmi nagyképűséget nem szerettem volna belevinni mondanivalómba, csak az a rossz érzésem vitt idáig, hogy azok az emberek, akikért én a tűzbe mentem volna, azok támadtak hátba. Ugyanis kiderül így utólag, hogy közben azért furtak ők szegények rendesen. Sok munkájuk végre eredményhez vezetett, pedig nem kellett volna erőlködniük, mert én ígyis-úgyis felmondtam volna, s kerestem volna másik állást. Csak így jobb nekik, mert így azt gondolják, hogy a saját számlájukra tudják írni mindazt, amit eddig a faluban elértünk.

Ugyanis valóban elértük azt, hogy az utcák nem kiahaltak, a kultúra, az együttlét örömét újra felfedezték a falu polgárai. És egyre többen csatlakoznak  egyik-másik szervezethez. Tehát a munkám nem hiába való volt, s ha nekem, ha nekik tulajdonítják ezek létrehozását, egy a fontos: a falu felébredt Csipkerózsika álmából, s élednek az emberek!

******

Ja, de a legfontosabbat elfelejtettem. Nem elküldött az állásomból, hanem előre sejthető módon, nem hosszabbította meg az október 31-ig tartó szerződésemet. Ezzel nem is lett volna gond, hanem a móddal. Amit leírtam fenn is. Hogy azokat, amiket létrehoztam, mindent másnak tulajdonít. És a stílusa. Az, ami miatt gondolom, hogy nem feltétlen alkalmas arra, hogy embereket irányítson. De ezen tud még változtatni, ha megerőszakolja a természetét.

És nem írtam egy  nőről, aki már több embernek okozott fájdalmat, rossz napokat. Aki az elejétől fogva piszkált, árulkodott rám, megőrjítette a gondolat, hogy én szervezem a dolgokat "diploma nélkül".

Az ellenem folytatott küzdelemben akkor tettem az i-re a pontot, amikor Porkoláb Ádám (nagyszerű írónk) első novellás kötete megjelent. Szegény fiú nem tudott mindenkinek hálálkodni a könyve első lapjain, s galádul kihagyta e nemes személyt a dícsérendők közül. NA!!!

Lett is ebből olyan gyűlölet és harag a szegény asszony szívében, hogy az csak na! Meg is fogadta magában,hogy ez a ténykedésem volt az utolsó,amiben Őt semmibe fogja venni valaki is! Őt! Aki megérdemel mindent! Pénzt, karriert, sikert, dicsőséget! Mindent, amit egy ilyen okos asszony megérdemel! 

 Remélem, tudni fogja, ha egyszer elolvassa, hogy ki is lehet Ő!?!?!? De azt hiszem, a falumból ,ha ezt egyszer valaki elolvassa, a  személye többé nem lesz titok.  Remélem, majd  a nyugdíjas éveiben , minden áldott nap eszébe fog jutni, hogy valaha mennyi rosszat tett emberek ellen!

Elnézést kérek mindazoktól, akik esetleg a Művelődési Ház programja után érdeklődnének. Ez a saját honlapom volt, de azért, hogy legyen hol tájékoztatnom a lakosságot a faluban történő eseményekről, 2006. novemberében ezt a honlapot átadtam a Műv.ház programjainak. Persze tisztelt polgármesterünknek nem volt róla nagyon jó véleménye, le is lombozott rögtön a lelkesedésemben.

Amióta nem dolgozom a Művelődési Házban, nem tudnám úgysem annak megfelelően feltölteni tartalommal, más pedig úgysem foglalkozna vele. Lásd a tari honlapot! Nem sokan törődnek vele, hogy az emberek megtudják a faluban történő eseményeket.

Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen irányítás alatt kell a falunak sínylődnie, s állandóan csak azt kell hallanunk, hogy a tisztelt PM-ünk hová és mibe invesztálja az amúgy sem sok pénzünket. Sok értelmes dolgot eddig még nem tett, ha csak azt nem, hogy a saját fizetésüket megemeltette és státuszukat  megváltoztattatta ezzel a "hajlékony" képviselő testülettel!!!

Mert a véleménye a falunak, hogy ha nem a pénzért ülnek ott , akkor felálltak volna Ilonka néni után (Balog Zoltánnéval együtt)!!! És akkor mindenki azt mondta volna a faluban, hogy ez igen! Tudják mit akarnak, s mit nem! De ők csak a pénzt és a pozíciót akarják! Semmi mást. Én láttam őket már együtt - a krém!

Ők a falu krémje, s ezt a státuszukat, rangjukat nem fogják föladni! De ami késik, nem múlik!

Csak akkor már késő lesz, mert senki nem fogja őket tisztelni. Nem akarja majd senki, hogy ők hozzák meg a döntést. Mert az elején még mindenki azt gondolta, hogy igazi ellenlábasa lesz a pm-nek. De nem. Megtört a gerincük. És nem követték a lemondott képviselőt, mert féltek, hogy akkor lehet, hogy legközelebb már nem kerülnek be ebbe a bűvös körbe.

Ez pedig könnyen meglehet, mert pont akkor, amikor már mindenki kiismerte azt az embert, aki ellen ők voltak a legjobban, amikor még lehetőséget kellett volna neki adni, akkor ők meghajolnak előtte. Fordítva kellett volna Hölgyek és Urak!

De mindegy, mert van egy mondás: az Isten nem siet, de nem felejt!