TOVÁBBÍTOTT LEVÉL, TÁJÉKOZTATÁSUL, (ELGONDOLKODTATÁSUL):

Tisztelt  ......, Kedves Barátaim!

Itt az ideje, hogy valami nagyot tegyünk. A hazugság, mint a levegőből rád szálló por, mindent belep, behatol szinte a bőröd alá is, s ha nem találsz rá az ellenszerére, a végén megszokod. Az embernek nyugodt lelkiismeretre van szüksége, különben fészkelődik, kínosan érzi magát, mint aki úgy jár, hogy kavics van a cipőjében. A kavicsot ki kell venni, a lelkiismeretet pedig meg kell nyugtatni. Ekként lehet és kell állandóan hangoztatni, hogy a hazugság nemhogy nem bűn, hanem természetes.

Az agymosás és az önagymosás lényege, hogy másként nevezzük el a dolgokat. Valaha a hazudozást pártosságnak nevezték, ekként feladatnak tekintették, még iskolai tétel is lett belőle, bonyolult eszmefuttatások az irodalom pártosságáról. Ahol a lírának is pártosnak kell lennie, mit várhatunk az újságírástól?

Ahogy változtak az idők, a pártosság fogalma is megfakult, s egy jó ideje nem is illik beszélni róla. Ma kampánynak nevezik, s bizonyos fokig a politikusok privilégiumának tartják.

A siker receptje ma a következő:

1. Hazudj akkorát, hogy arról józanul gondolkodó ember úgy vélje, ekkorát nem is lehet hazudni.

2. Ha az ellenfeled megszólal, azonnal támadd meg, hogy hazudik.

3. Ha úgy véled, hogy rád bizonyulhat, hogy nem mondtál igazat, támadj vissza, s hozzad döntetlenre a dolgot: mindenki hazudik, hiszen kampány van.

A döntetlenre játszás kiváló szakértői élnek közöttünk. A minap az egyik televízió riportere dohányzáson kapta a parlamentben Katona Bélát. Amikor a riporter megkérdezte, miért dohányzik itt, ahol ez tilos, szemrebbenés nélkül azt mondta: nem is dohányoztam. De hiszen láttam, így a riporter. Na és? Egy állítás, egy tagadás ez volt a válasz.

Hazugság ügyben ezt a döntetlent boldogabb országokban egyébként maga a sajtó intézi el, a független sajtó.

Nekünk ez nem adatott meg. A média nem tudta levetkőzni a pártosságot, ami lerakódott rá (is), mint a guanó. Most viszont mi magunk kerülünk döntési helyzetbe. Március 9-e a hamisságról és a tűrésről szól. Kiderül: tűrjünk-e még, vagy megálljt parancsolunk. Módunkban van nem tűrni tovább. Talán megfakultak azok az emlékek, amelyekkel öt évtizede megtörtek bennünket. Talán felemelhetjük végre a fejünk, s egy békés, demokratikus módon kimondhatjuk: eddig és ne tovább. Ha innen nézzük: forradalmi tett lesz az igenek győzelme. Vértelen megmozdulás. Tankok helyett szavazófülkék állnak rendelkezésre a hatalmi gőg megfékezésére. Így leszünk méltók a Filep Istvánok emlékéhez.
Ugye felnövünk a feladathoz?

Barátsággal köszönt:
Surján László

Utóirat: Körlevelünknek tegnap óta 802 megrendelője van. Szeretettel köszöntjük az újakat, remélve, hogy március 9-e után is velünk maradnak.